A Hagyományok Háza megalakulásának 20 éves jubileuma alkalmából egy vissza- és előre tekintő konferenciát szervezünk, kiemelten a konstrukció–rekonstrukció–adaptáció hármas témaköre kerül fókuszba.

 

Az 1970-es években a táncházakkal és a „nomád nemzedékkel” útnak indult új folklorizmus mozgalmak normává emelték a néprajzi szempontból hiteles forrásanyag (archív hangzó- és filmfelvételek, múzeumi tárgyak) stílushű tolmácsolását a jelen és közelmúlt kulturális gyakorlatában. A forrásanyag lehető legpontosabb követésének igényével (ezt jelöli az „autentikus” kifejezés) azonban szemben áll a folklorizmus adaptációs „kényszere”. A tágabb társadalmi-kulturális környezet, a szervezők, közreműködők, a résztvevő közönség spontán és tudatos transzformációkat hozott létre. Mindezen túl a folklorizmus gyakorlatában megjelennek olyan elemek is, amelyeknek a népi műveltségben nem találhatóak meg az előzményei. A folklorizmus tehát egyszerre jelenít meg rekonstrukciós, adaptációs és konstrukciós törekvéseket. A konferencián arra keressük a választ, hogy az akadémiai kutatás, az egyetemi oktatás és a Hagyományok Háza, mint gyakorlatorientált intézmény, milyen szerepet tölt és tölthet be ebben a kérdéskörben.
 

Alkalmazott néprajzi konferenciánk célja a kutatói és a gyakorlati oldal közötti párbeszéd megteremtése és támogatása: a frontális előadásokkal szemben előnyben részesítjük az egymás gondolatainak megismerését, a vitát és véleménycserét segítő munkaformákat a két nap során.