2022. január 20-21.
KONSTRUKCIÓ
REKONSTRUKCIÓ
ADAPTÁCIÓ
Alkalmazott néprajzi konferencia
2022. január 20-21.
KONSTRUKCIÓ
REKONSTRUKCIÓ
ADAPTÁCIÓ
Alkalmazott néprajzi konferencia
2022. január 20-21.
KONSTRUKCIÓ
REKONSTRUKCIÓ
ADAPTÁCIÓ
Alkalmazott néprajzi konferencia
2022. január 20-21.
KONSTRUKCIÓ
REKONSTRUKCIÓ
ADAPTÁCIÓ
Alkalmazott néprajzi konferencia
2022. január 20-21.
KONSTRUKCIÓ
REKONSTRUKCIÓ
ADAPTÁCIÓ
Alkalmazott néprajzi konferencia
Dr. Pávai István népzenekutató, nyugalmazott egyetemi tanár, a Hagyományok Háza címzetes igazgatója. Tudományos munkásságában elsődlegesen Martin György népi tánczenére vonatkozó kutatásait folytatta, feltárva a magyar táncok kísérőzenéjének jellegzetességeit, interetnikus és történeti kapcsolatait. Terepmunkája során több mint 700 órányi – sok esetben unikális – felvételt készített. Komplex gyűjtési módszertana messzemenően kihasználja a technikai fejlődés lehetőségeit. Kutatási eredményeit Az erdélyi magyar népi tánczene című kötetben foglalta össze (magyarul 2012-ben, angol nyelven 2020-ban), amely a magyar népzenekutatás nagy formátumú monográfiáinak sorát gyarapítja. Dialektológiai kutatásaiban a népi tánczene regionális sajátosságait a kistájakra összpontosítva határozza meg. A zenei és táncfelvételek elemzése és összehasonlítása mellett, iskolateremtő módon, a vizuális antropológia és az oral history módszerével gyűjtött és az adatközlőkkel kommentáltatott régi fényképeket, emlékeket is bevonja a kutatásba. Az utóbbi években megjelent többnyelvű kiadványaival (Jagamas János népzenei gyűjteménye, 2014, Magyarózd népzenéje, 2015, A Sóvidék népzenéje, 2016, Szenik Ilona népzenei gyűjteménye, 2019) a folklóradatok adatbázis-szemléletű komplex közreadását valósította meg, amelyben az adott témához tartozó tényleges hang-, kép- és mozgóképfelvételek leíró adataikkal, járulékos dokumentációjukkal együtt megismerhetők, tanulmányozhatók.
Tizenöt éven át a Zeneakadémián ifjabb és tapasztaltabb népzenészek egész sorának adta át zenefolklorisztikai ismereteit. Az etnomuzikológia főtárgy oktatásával és a Doktori Iskola Népzenei Programjának vezetésével hozzájárult az új népzenekutató-nemzedék régóta várt kineveléséhez.
Moldvában 1978-tól kezdve 32 településen gyűjtött, több mint 70 alkalommal. A 2005-ben megjelent Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben című kötete fontos viszonyítási pontokat nyújt a moldvai népzene ismeretéhez, ugyanakkor jelentős adatokkal járul hozzá a moldvai magyarság sokat vitatott etnikai identitásának kutatásához.
Lipták Dániel népzenekutató, hegedűs. Angol és német szakos tanulmányok után tíz évig tanított művészeti iskolában. Jelenleg a Zeneakadémia doktorandusza, a Népzene Tanszék tanársegéde és a Zenetudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. Kutatási területe a magyar népzenekutatás története (Dincsér Oszkár munkássága), valamint az erdélyi, moldvai és Körös-vidéki hangszeres népzene, népi tánczene.
Dr. Salamon Soma népzenekutató, furulyás, harmonikás. A Zeneakadémia Népzene Tanszék oktatója, a Zenetudományi Intézet és a Magyar Zene Háza munkatársa. Főbb kutatási területei az erdélyi és moldvai furulyás népzene, Bartók erdélyi gyűjtéseinek interetnikus vetülete, a Kárpát-medence hangszeres népzenéjének analízise. Szakdolgozatában mestere, a klézsei Hodorog András furulya- és kavaljátékát elemezte, doktori értekezésében pedig Bartók Béla 1914-es Maros-Torda megyei furulyás gyűjtéseinek interetnikus és areális összefüggéseit vizsgálta.
Dr. Pozsony Ferenc erdélyi magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, a MTA külső tagja. A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság alapító elnöke. 1995-ben megjelent kötete (Szeret vize martján) a klézsei Lőrinc Györgyné Hodorog Lucától gyűjtött népköltészeti kincs sajtó alá rendezése, amellyel összefüggésben több tanulmányában tárja fel a moldvai és gyimesi csángók szokásvilágát és identitását. A moldvai csángó magyarokról írott monográfiája 2002-ben románul, 2005-ben magyarul, majd 2006-ban angolul jelent meg. A folklór mellett a tárgyi néprajz területén is kutat. A zabolai Csángó Néprajzi Múzeum alapítója.
Dr. Iancu Laura néprajzkutató, József Attila-díjas író és költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A moldvai Magyarfaluban született. A Szegedi Tudományegyetemen néprajzosként végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén szerezte meg PhD fokozatát. Az MTA ELKH BTK Néprajztudományi Intézetének munkatársa. Kutatói tevékenységének fókuszában a moldvai magyarság vallásosságának vizsgálata és identitásának kérdései állnak.
Ségercz Ferenc sepsiszentgyörgyi népzenész. Az 1990-es évek első felében a moldvai és gyimesi zenét játszó Tilinka együttes tagja volt, azóta is aktív táncházzenész. Többször megújult világzenei formációi az Égvilág és Fabatka. Furulyát és zenei improvizációt tanít kurzusain és különböző táborokban. Pásztorfurulyákat, kavalokat és tilinkákat készít.
Enyedi Ágnes népdalénekes, népi ének tanár, etnográfus. A Népművészet Ifjú Mestere és a Junior Príma díjak birtokosa. Gyergyószentmiklóson született, legfontosabb énekes mesterei Kallós Zoltán és Vakler Anna voltak. Az ELTE angol-néprajz szakán, majd a Zeneakadémia Népzene Tanszékén is diplomát szerzett. Főként szülőföldje, Erdély dalai állnak hozzá közel, de a moldvai zenét játszó Tázló együttesben is énekel.
Dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhely vezetője. Magyar-néprajz szakon végzett, majd a néprajz doktori cím megvédése (2002) óta a Hagyományok Háza munkatársa és a Magyar Táncművészeti Egyetem docense. Főbb szakterületei a gyerekfolklór és a népi játékok, valamint folklorizmus jelenségek elméleti, módszertani és gyakorlati kérdései. A Tatros együttes alapító énekese volt, kezdetektől vezeti a moldvai és gyimesi zenére épülő Kőketánc gyerektáncházat.
Fábri Géza kobzos, énekmondó, népzenetanár. Zentán született, a vajdasági táncházmozgalom egyik elindítója. Az 1980-as években kezdett kobzon játszani, a 90-es években pedig már moldvai népzenét is gyűjt. A szegedi Mentés Másként együttes kobzos énekes vezetője. A moldvai népzenét a saját matériájából megújító újraénekelt népzene műfajában alkot feleségével, Fábri-Ivánovics Tünde énekessel. Alap-, közép- és felsőfokon is tanít, moldvai népzenei kurzusokat szervez. Tanítványai közül sokan a népzenei mozgalom ismert szereplői.
Kovács Melánia a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége programkoordinátora. Erdélyi születésű néprajzosként került Moldvába magyart tanítani 2005-ben. Vezette a Szövetség bákói irodáját, majd 2015-től a hagyományőrző tevékenységek felelőse. Feladatai közé tartozik a moldvai falvakban a tájházhálózat kialakítása, a táncházak, bálok rendezése, a rendszeres hangszeroktatás és hagyományőrző foglalkozások koordinálása és a nyári zenész- és táncostáborok szervezése is.
Botezatu Isabela a moldvai Klézse község Buda nevű településrészén született. Édesanyja, Viktori, hivatásként végzi a csángó dialektus, a dalok, táncok, szokások és hagyományok tanítását szülőfalujában. Lánya, Isa, is a csángó kultúra és hagyományai tudatos felvállalása mellett döntött. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem tánc- és kulturális antropológia doktori iskolájában tanul. Kutatási területe a hagyományőrzés Moldvában: hatások régebben és most.
Kerényi Róbert „Szigony” furulyás, népzenegyűjtő, a Tatros és a Szigony zenekar alapítója. Az 1980-as évek óta tanulja, muzsikálja és tanítja a gyimesi és moldvai népzenét. Gyűjtésfelvételeiből inspirálódott a csángó táncházak több zenészgenerációja. Éveken át tanult Zerkula János gyimesközéploki prímástól. A Szigony zenekarral ma is a Marczibányi téri Guzsalyas táncház rendszeres fellépője. A sárospataki Zempléni Serketánc táborok művészeti vezetője.
Berta Alexandra a Hagyományok Háza népzenei szakelőadója, a Zeneakadémia Népzene Tanszékén végzett, Junior Príma díjas citerás-népdalénekes előadóművész, népzenetanár. A Pengetős Trió formáció tagja, amelynek muzsikájában többek között, a moldvai zene is újszerű hangszerelésben szólal meg.
Varga Máté a Hagyományok Háza Folklór Osztályának vezetője, néprajzkutató. A Debreceni Egyetemen etnográfus – történelem tanári diplomát szerzett, majd 2007-2009 között két évig a moldvai „déli csángó” településen, Nagypatakon csángó gyermekek iskolán kívüli foglalkozásain volt tanár, részt vett a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége kulturális értékmentő és közvetítő munkálataiban, néhány szomszédos faluban furulyaoktatást vezetett. Tevékenységi területek: hagyomány és modernitás kapcsolatai, népszokások adaptációs lehetőségei, néprajztudomány és közművelődés viszonyrendszerei, alkalmazott néprajz.
Németh László népzenekutató, kobzos, furulyás. A Moldvai népzene Budapesten konferencia ötletgazdája. 2005 óta a Hagyományok Háza archívumának munkatársa. Fő kutatási területe a moldvai hangszeres népzene. 1998 és 2013 között intenzív moldvai terepkutatást végzett. 2021-ben védte meg A hagyományos moldvai kobozkíséret rekonstrukciójának lehetőségei című etnomuzikológia szakdolgozatát.
© 2022 Hagyományok Háza