top of page
laszlo_eszter_fotoflow_BiroIstvan.jpg

László Eszter

néprajzkutató, Hagyományok Háza Hálózat - Erdély

Néprajzi tanulmányaim után szőnyegszövést tanultam Pintér Piroskától. 2013-ban jártam először szövőtechnikákat gyűjteni Mezőségen. 2019 óta Kis-Szamos melléke, Észak-Mezőség, Belső-Mezőség és Tóvidék falvait kerestem fel és az ott található szőtteseket állítottam párhuzamba a válaszúti Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményben fellelhető darabokkal. Ennek a kutatásnak a részeként foglalkozom külön-külön a mezőségi kétnyüstös házivásznaktól az ünnepi asztalra és vetettágyra való szőttesekig.

ttekla.jpg

Tötszegi Tekla

néprajzos muzeológus PhD, Erdélyi Néprajzi Múzeum, Kolozsvár 

1964-ben születtem Gyergyóditrón. Néprajzkutatóként az Erdélyi Néprajzi Múzeum munkatársa, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének oktatója vagyok. Magyar–francia szakot végeztem a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán, 2007-ben pedig ugyanitt szereztem PhD fokozatot. Főbb kutatási területem a népi viselet- és lakástextil-kultúra. Kalotaszegi, mérai lakosként aktív szerepet vállalok a közösség hagyományőrző tevékenységeiben.
Műveim:

  • A mérai kötény; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2003 (Kriza könyvek)

  • Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára; szerk. Keszeg Vilmos, Tötszegi Tekla; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2005

  • Tanulmányok Szentimrei Judit 85. születésnapjára; szerk. Gazda Klára, Tötszegi Tekla; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2006

  • Sate contemporane din România: deschideri spre Europa. Aplicaţie zonală – judeţul Cluj; szerk. Tötszegi Tekla, Ioan Augustin; Mediamira, Cluj-Napoca, 2008

  • A fiatalok vasárnapja Európában; szerk. Keszeg Vilmos, Pozsony Ferenc, Tötszegi Tekla; BBTE Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék–Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2009 (Kriza könyvek)

  • A mérai viselet változása a 20. században. A mérai magyar női viselet és kontextusai; Mentor, Marosvásárhely, 2009 (A Kriza János Néprajzi Társaság könyvtára)

  • Tötszegi Tekla–Pávai István: Zene, tánc, hagyomány. Denis Galloway romániai fotói, 1926–1932; Hagyományok Háza, Bp., 2010

terenyi_gyongy_2_edited.jpg

Terényi Gyöngy

bőrműves népi iparművész, szakoktató

Tanult szakmám a bőrművesség. Kislánykoromban megálmodtam, hogy a magam készítette pénztárcákat fogom árulni. Mivel jó rajzos voltam és érdekelt is a bőr, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola bőrműves szakán tanultam tovább. Kiváló mestereim voltak az iskolában: Abaházi Katalin iparművész és később Torma László, a Néprajzi Múzeum főmunkatársa. Érettségi után hallottam először Pap Gábor és Molnár V. József előadásain a szerves kultúráról, és az emberiség egyetemes kultúrlenyomatairól. Hatásukra Budapestnek hátat fordítottam, és vidékre költöztem, ahol a bőrtárgykészítés mellett bőrkikészítéssel is foglalkozhattam.

Túlzás nélkül állíthatom: A bőrművesség az életem.

A tanításban a legnagyobb öröm, amikor sikerül felkelteni a tanítványok lelkesedését a bőr és a mesterség iránt. Fontosnak tartom, hogy fennmaradjon az a hatalmas tudásanyag, mellyel a bőr megmunkálása és díszítése lehetségessé vált. Ez a tudás az emberiség kultúrkincse, melyet a ma élő kézműveseknek kötelességünk átadni az utánunk jövő nemzedékek számára.

beszpremy-katalin.jpeg

Beszprémy Katalin

​műhelyvezető, hímző

Munkám folyamán elsősorban a kézműves képzések szervezésével, az OKJ-ban történő szakértői munkával, a népi kézművességet érintő szakmai problémák gondozásával, országos pályázatok, kiállítások, konferenciák szervezésével, szakmai tanácsadással, a népi iparművészet szakmai kérdéseivel, valamint különféle táborok szervezésével foglalkozom.

barany-mara-profil.jpeg

Bárány Mara

Gyékény-, szalma-, csuhétárgykészítő népi iparművész, szakoktató

A természetben gyűjthető szálas anyagok mindig vonzottak. Illatuk és tapintásuk elvarázsolt. Úgy éreztem, hogy méltatlanul kevés figyelmet kapnak a népművészeti ágakon belül. Ezért az 1970-es évek elejétől, a Fiatal Népművészek Stúdiójának (nomád nemzedék) tagjaként ezeknek az anyagoknak – a csuhénak, a gyékénynek, a szalmának és a vesszőnek – a kézműves hagyományait kezdtem kutatni és tanulni. 1979-ben otthagytam addigi munkahelyem, és szabadfoglalkozású népművész lettem. Azóta, több mint 40 évem a kézművesség tölti ki az életemet.

Alkotok és oktatok - népi játszóházvezető és szakoktató vagyok. Ezek mellett pedig nemcsak zsűrizési feladatokat látok el, hanem a tárgykör zsűrizési szempontrendszerének a kidolgozásában is részt vettem.

Lil.jpg

Erdei Lilla

etnográfus, csipkekutató

​Tanulmányaimat az egykori KLTE (ma: Debreceni Egyetem) Néprajz Tanszékén végeztem, ahol etnográfus-muzeológus képzettséget szereztem. Ezután a budapesti Iparművészeti Múzeum Textil és Viselet, illetve a Kiállításszervezési osztályán muzeológusként dolgoztam 15 évig. Fő kutatási területem a csipkeművészet, ezt egészítette ki a kortárs textilek gyűjteményezése, kiállítások rendezése, szervezése. Legnagyobb sikerű kiállításom a "Cérnába szőtt évszázad - 110 éves a halasi csipke" címmel nyílt meg 2012 decemberében.
Jelenleg a művészképzésben és a szakképzésben veszek részt (MOME, METU, OKJ szakképzések, BÁV), ahol néprajzot, textiltörténetet és csipkekészítést tanítok. Szabadúszóként a csipkékkel való sokoldalú kapcsolatom továbbra is folyamatos, a tanítás, kutatás, publikálás mellett szakértéssel, régi csipkék tisztításával és restaurálásával is foglalkozom. 2014 óta újságíróként is jelennek meg írásaim.
A csipkekészítés alapjait – klasszikus nagycsaládban felnőve – 10 évesen nagymamámtól tanultam meg. A szívemhez legközelebb a csipkeverés áll, de e technikailag sokszínű műfajt megszeretve tudásomat mai napig folyamatosan bővítem. A készítés helyett időközben a kutatásra helyeződött át a fő hangsúly, mivel ez a kevéssé feltárt terület rendkívül sok új információt nyújt a népművészet, az iparművészet és a koraújkori régészet számára.

Szabo_Magdolna.jpg

Szabó Magdolna

főmuzeológus, Néprajzi Múzeum

Publikációi:
2016
(szerk.) A szabadság kódjai – Jelek és jelképek a függetlenség jegyében (kiskatalógus)
Néprajzi Múzeum
2015
Szalmafeldolgozó háziipar Erdélyben
Néprajzi Értekezések 3. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest
2013
Tápéi gyékénymunka; Alsóváros - jámbor város; Népi építészeti örökségünk: A napsugárdíszes házoromzatok
In: Bárkányi Ildikó (szerk.): Újrahasznosítható hagyományaink. Móra Ferenc Múzeum, Szeged. 2013. 46-52.; 53-60.; 61-78.
2010
(szerk.) Vallásos ponyvanyomtatványok Bálint Sándor hagyatékában (Religiöse Kolportagedrucke in Sándor Bálint Nachlass)
Devotio Hungarorum- Móra Ferenc Múzeum, Szeged
2008
Adatok a hazai háziipar reprezentációjához az országos és a világkiállításokon (1872 - 1900)
In: Bárkányi Ildikó (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2007. Studia Ethnographica 6., Szeged, 2008. 309-329.
2006
Az udvari(as) fényképész. Rónai Dénes (1875-1964) társszerző
A magyar fotográfia történetéből 41. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2006.
2004
(szerk.) „A legszögedibb szögedi”. Emlékkiállítás Bálint Sándor születésének 100. évfordulóján (katalógus)
Móra Ferenc Múzeum, Szeged

DSC_0667.JPG

Farkas Réka

a Nyitott Műhely vezetője

2005-ben végeztem a Magyar Iparművészeti Egyetem tárgytervező és design menedzser szakán. Az egyetem elvégzése után saját termékeimet árusítottam, kézműves foglalkozásokat vezettem, majd a Hagyományok Házában Terényi Gyöngy segítségével ismerkedtem meg a bőrművességgel, és a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban működő Nyitott műhely vezetője lettem. 2019 óta csatlakoztam a MART Egyesülethez. Iparművészként célom a kézműves és iparművész réteg közötti kapcsolatok építése, a népi kézművesség népszerűsítése szélesebb körökben. A Nyitott műhely alkotóközösségével együtt kezdeményezésemre indult a „Kis fekete projekt”, aminek célja a hagyományos népviselet újraértelmezése a kis fekete ruha segítségével.

László Eszter
Tötszegi Tekla
Terényi Gyöngy
Beszprémy
Bárány Mara
Erdei Lilla
Szabó Magdolna
Fakas Réka
bottom of page